Hamvadó Cigaretta - VÉG

Most olvastam egy hírt, miszerint van egy olyan terv - vagyis inkább tervezet-, hogy állami monopóliummá válna a dohánytermékek árusítása, azaz az illetékes miniszter koncessziós szerződés keretében átengedhet. Ha nem akarod elovasni a cikket, akkor leírom, hogy a tervezet szerint azt, hogy hol lehessen cigit kapni, az adott település lélekszámához kötné, minden ezer fő alatti településen egy, a fölötti lélekszám esetén kettő, aztán lépcsőzetesen, kétezer főnként újabb és újabb dohányárusító helyek nyithatnának! Hoppá! Ez megint egy olyan terv, ami első ránézésre is teljesen európai. Hiszen a legtöbb bosszúságot az ideges cigiseknek külföldön - inkább nyugaton -, az okozza, hogy hol vehetünk egy dobozzal, ha kifogynánk az otthonról hozott készletekből. Emlékszem, Spanyolországban - ahol a frissen megbukott Zapatero a "moder Spanyolország építése" címszó alatt két lépésben tiltotta meg a dohányzást az egyébként nagy füstölgők hírében álló spanyoloknál a dohányzást -, a lábamat majd' le jártam, amíg egy automatából ki tudtam nyerni valami sz@rt, mert persze azt a tipusú cigit, amit én szívtam akkoriban, sehol máshol nem lehetett kapni, csak idehaza. Hát most ez a sors vár ránk is - lassacskán, hiszen a tervezet 2013-ban lépne életbe. Addigra még az is előfordulhat, hogy már senki nem akar cigit venni, sem bent, sem kint dohányozni, mert 2-3000 Ft lesz egy dobozzal és az már elgondolkodtató...

Ti mit gondoltok? Jó ötlet, hogy csak bizonyos helyeken lehessen cigit kapni? Be lehetne ezt vezetni akár már jövőre is?

Furcsa dolog ez a cigizés. Én viszonylag későn szoktam rá, igazából már mindenki vagy cigizett vagy már túlvolt az ikszedik sikeres vagy sikertelen leszokáson, amikor én először rágyújottam, 28 évesen. (Most 34 vagyok).

Azóta egyszer volt egy sikeres négy hónapom, de megint dohányzom és egyre inkább azt veszem észre, hogy nagyon ciki. Vannak társaságok, ahol még nem, de egyre több helyen iszonyatosan az. Amikor már én érzem magam kellemetlenül, ha meg merem kérdezni, hogy rá akarok gyújtani, hol tehetném meg, aztán csak elzavarnak egy kényszeredett mosoly mellett valami hátsó, cugos teraszra, hogy kedvemre rontsam az egészségemet.

Volt már egyszer egy elvetélt kísérlet idehaza, hogy az éttermekben, kávézókban, pubokban, szórakozóhelyeken ne lehessen rágyújtani, de az szó szerint hamvába halt. Most viszont kézzelfogható realitássá és közelségűvé vált, hiszen január 1-jétől idehaza sem füstölöghetünk zárt helyeken és tudjátok mit? Tök oké! Azt is megmondom, miért! Nemrég voltunk Londonban. A biztonság kedvéért kivittem magammal egy csík cigit, bár 8 napra mentünk, biztos, ami biztos, ne jöjjek zavarba és az akkor is drága fontomért hadd ne cigit vegyek (3 ropi magyar pénzben!). A tíz dobozból 6-ot hazahoztam, miközben itthon van, hogy csak egy buliban elszívok egy egész pakettel. Hogy miért? Ahogy szűkül a tér, ahogy változnak a társadalmi elvárások, ahogy az ember nem figyel oda és nem szűköl miatta, rögtön nem annyira feszít a vágy, hogy rágyújtsak.Sokan mondják, hogy na, ez itthon nem lesz tartható, meg fogják találni a módját a vendéglátósok, hogy kiskaput találjanak. Én nem hiszem. Ez a blog azért indult, hogy leírjam, leírjátok, hogy miért lesz ez jó, hogyan lehet majd megszokni ezt az "új rendszert". (Azt egyébként egy pillanatig se felejtsük el, hogy régebben még teljesen természetes volt, hogy Anyuka-Apuka munkahelyén Ica néni, Anyu kolleganője és a szobában még másik 8 hölgy láncban szívták a "Fecskét" munkaidőben vagy, hogy mi, gyerekek a panellakások hetedik emeletén fejmagasságban járkáltunk a füstben!)

Vicces lesz ezt a blogbejegyzést mondjuk csak egy év múlva is elolvasni :) hogy mennyire másképp látunk dolgokat, amíg benne vagyunk és mennyire más később, amikor már szinte történelem lesz a cigibűzös télikabát a buli után...Ti örültök vagy utáljátok? 

Mindenesetre emlékezzünk vissza azokra az időkre - amíg még lehet :) - amikor a cigarettáról még zeneszám is született és a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy a zenészek egy dekkel a szájukban énekelgettek...